Szombaton azonban reggel jókora csalódás ért. Persze nem is tudom mire számítottam, hisz itt is ugyanúgy ünneplik a május elsejét, akárcsak otthon. Ez azt is jelenti, hogy ne számítson senki arra, hogy az üzletek bármelyike is nyitva lenne, egy-két élelmiszer bolt még de. nyitva volt, de délutánra már minden kihalt. Az egymást érő kocsik zaja is elült, alig kószált vki az utcán. Üres járatú bevásrlási akciómból hazamenet észrevettem, hogy milyen furcsa, hogy ilyen nyugodt a város. Akárcsak legutóbb húsvétkor, mindent megszállt a béke.. de tényleg, süt a nap, ablakok tárva nyitva, ebédidő lassan. Valahol még a készülő tenger gyümölcseinek, vagy talán csak egy halnak az illatát érezni, pár lépéssel odébb meg remek jazz muzsika szűrődik ki, becsapva érzékeim, titkon azt remélve, hogy valaki magától játszik. De sajnos virtuóz dallamokat, csak a szobám fölött lakó kis ördögfiókák gyakorolnak szünet nélkül, lehetőleg mikor épp lehajtanám a fejem:D de néha a kisebbik a dallamokat vegyítve, még a sírásra is rázendít, vagy éppen építőkockát dobálnak szórnak a padlóra, de ezt már ritmus nélkül, lényeg hogy jó hangos legyen. De nem tudják űberelni a szembeszomszédok kis garázsában rejlő szerelőműhely hangjait. Érdeklődve figyeltem tavaly is, van ott búvárfelszerelés, szörfdeszkák, de ezek ártatlan dolgok, mi több crossmotoroknak is van helyük. Na ezzel van némi bökkenő, jó érzéssel, ezeket is pont akkor bütykölik, mikor a béke szigetén az embernek éppen aludni támadna kedve. De hát az élet nehéz, rá kell jönni.

Az alvó város csak este éledt fel, de akkor talán jobban is mint szokott. Hiszen ma nemcsak a munka ünnepe van- gondolom itt is ezt jelenti, a munkát mindig kiértettem abból a hosszú mondatból, amit olyan gyorsan elhadartak, akármikor erre rákérdeztem-, hanem a város szentjének több napos ünneplése is ma kezdődött. Zsófival így hát nekiindultunk a városnak, de nem találtuk meg végül a koncerteket, amikről mindenki beszélt. Talán igaz az, amit még lakótársam mondott, hogy az egyik legnagyobb koncertet valamilyen okból kifolyólag egyszerűen lefújták, hogy miért az mindegy is. Végül a Bastione tetején lyukadtunk ki, ott üldögéltünk jó darabig, majd hazafelé mert egyikőnk sem akart még hazaérni, ettünk egy fagyit, igazi olasz kanalas fagyit:)

 

Ma vasárnap van és a pihenésen van a hangsúly, rá kell készülni a következő hétre.. az idő nem éppen jó, meleg van, ámde borult, ez a hangulatnak cseppet sem kedvez:) de erre valók a filmek. Tudósítás holnap folytatódik.

 

Oh egy utolsó üzenet, hogy itt is meg legyen örökítve, üdvözöljük innen a messzi távolból is az Édesanyákat!!:)