hát újra itt vagyunk, Cagliariba!

tegnapi hajnali negyed2es kelés után- hogy szüleimmel felérjünk Pestre még5előtt, hogy be tudjunk checkolni- furcsamód nem is voltam túl fáradt. de mondhatni korán kezdődőtt a nap; és a két repülőút, na meg a közötte lévő majdnem elhanyagolható röpke 8órás várakozás hipp-hopp elrepült. persze ez enyhe túlzás, de legalább nem a földön fekve kellett megtennünk általunk már oly szeretett milano_bergamo repterén; a hamu se zavarta már meg visszatérésünk, úgyhogy összetehettük a kis kezünk Cagliari repterén földetérve. ééés napsütés, meg a levegőben keveredő sós tengerillat, némi kipufogó gázzal, ami a nagyvárosi szmogra jellemző..újra itt vagyunk!

na de új, egyre inkább ránktörő érzések kezdtek eluralkodni rajtunk, fáradtság és éhség:D a terv már meg is született: buszon blicceléssel, hazatérés ki-ki saját kis honába, és 7kor már start is a fenomenális pizzánkért a myflowerbe!! hova máshova mehettünk volna, ha nem ide:) közben arra jutottunk, hogy furcsa az érzés, hogy nem furcsa, hogy itt vagyunk. már ha értitek. ennyi utazás után hirtelen újra egy nagy sziget legdélibb csücskébe találjuk magunkat és mégis ismerősen mozgunk az utcák erdőjébe. olyasmi..mintha pécsre érkeztünk volna, vagyis a második pécsre..a 3.városunkba. mondjuk aki próbált már Keszthelyről vonattal Pécsre keveredni, annak nem mondana újat a mai megpróbáltatásunk az ideérésig:D alig értem haza, kezdett ólómsúlyként húzni lefelé lassan a fáradtság. megadtuk magunkat és korán fekvéés..

keddre virradva mi jutott nekünk, nem más mint újra megjelenni az irodába:) biciklim nem lévén muszáj volt buszoznom, de jó érzés volt, hogy az újságosnál előre köszönt megint a bácsi és a lánya, és meg is jegyezték hogy rég nem jártam erre..nah ezek miatt érdemes belekóstolni a mediterrán világba:) mindenki joggal kérdezheti, hogy miylen idő jár errefelé. hát nem túlságosan vagyunk elégedettek:D nem fog esni, de iszonyat borult, fülledt idő van, ahogy ez itt gyakran előfordul. 15fokot láttam egy gyógyszertárnál kiírva, de sokkal többnek érezi az ember. a buszon szinte patakogban folyt az emberekről a víz, és tébolyodottan rángatták az ablakokat, hogy kis plusz levegőt nyerjenek, de mind hiába. bár jobbak itt a buszok,de az ablakok ugyancsak szinte hasznavehetetlenek, mint kis hazánkba.. de végre villa riva santavilla. és már csöngetek is a C+C04 iroda kapujában állva..

szerencsétlen munkatársaink biztos eddig elégedettek voltak, hogy nem karattyolunk annyit mellettük, de most sajnos újravisszatértünk:) de úgy néz ki örültek neki:D

hirtelen azonban munkanéküliekké váltunk, mert még nincs igazán mit csinálnunk. megegyeztünk nagy nehezen, hogy akkor egy új pályázatba csapunk bele. csakhogy még meg kéne keresni, Anglia, Németország, Spanyolország és kishazánk jöhet szóba. de egyenlőre nem sok sikerrel keresgélünk. Zsófi nethiányba szenved, úgyhogy addig mindkettőnk a kis gépét tisztogatja, rendezgeti.

és most vmi más. feltámadt a biciklim!! a kis rozsdás újra róhatja az utakat!:) bár 25euróm bánja, de ez van. örülök inkább, hogy szinte már nyom nélkül eltűnt a fájdalom a vállamból!

helyzetjelentés egyenlőre ennyi mára, de igyekszem/igyekszünk gyakrabban írni, ígérem! remélem még nem adta fel tán az összes hű blogkövetőnk!!:)