Hihetelen módon elérkeztünk addig, hogy semelyikönk nem homeless, és még a világhálóra is fel tudtunk csatlakozni, tehát teljes kontaktban vagyunk mindazokkal akik szeretik:)

A hétfő reggel 6órai indulás eléggé nem adott a komfort érzetünknek, de legalabb 8órát várhattunk Milánói reptéren, amit azért valljunk be meg lehet unni körübelül 3 óra alatt, ha egy padon kell csövezni.Kisebb paranoiánk volt a túlsúlyos csomagok miatt, de minden "okosutas" módszert bevetettünk, ígyhát békeségben megusztuk a ráfizetést, amint mostnatól inkabb valami hasznosra verünk el( nem, nem voltunk még kocsmazni).

Furcsa volt, hogy csak 7 hónap telt el azóta, hogy itt voltunk, semmi sem változott szinte, még ugyazok a plakatok vannak fenn mint eddig, ugyanazok az arcok dolgoznak a boltokban, mivel az én arcmemóriám körüLbelül egyenlő a nullával, arra hagyatkozom ha rám köszönnek én vissza, hatha talkoztunk már:)

Ági cica az eddig jólbejáratott via Catalaiban tolja, én meg a magyartrécsmentes mozgalomért elköltöztem másik helyre, ahol van KUTYAAAAA:) ( Anyának üzenem, hogy fasza a kutya és otthonra is be kell iktatni egyet:)) Mondjuk nem pici, de legalabb jól nevelet jószág:)szóval én a nem tudom milyen utcaban lakom, de a 11-be és a masodik emeleten. a Piazza Michalangelo mellett.( fontosabb tudnivalója, hogy itt a MENZA, amit 7 hónapig csak vágyakozva emlegettünk.)

Két idösebb figurával lakom együtt, de elég nyitottnak, jópofának tünnek. Úgyhogy este össze is dobok nekik valamit enni.(Megpróbálom túltenni magam a sülttésztán, ami nem is sülttészta és csinalok valami átverösen jót de egyszerűt) Hátha megszeretnek:)

A fénykép feltöltéssel annyi van, hogy majd érkezik:)de buzgon készítjük őket.Én és Ágnes, profi fotósunk.

:)